A kötőszöveti masszázs technikáját 1929-ben Elizabeth Dicke német gyógytornász fejlesztette ki saját problémáinak a kezelésére: alsó végtagi érszűkületének melléktüneteként jelentkező derékfájdalmát próbálta meg a keresztcsont fölött – úgynevezett „húzó” mozdulatokkal – enyhíteni, mikor alsó végtagjában bizsergést és melegséget tapasztalt.
Pozitív hatást remélve többször is megismételte önmagán a kezelést, melynek végeredménye az lett, hogy a lábát nem kellett megműttetnie. Ez a siker motiválta őt abban, hogy saját tapasztalatai alapján kidolgozza a kötőszöveti masszázs alapjait, majd azt egy új gyógymódként vezesse be.
A kötőszöveti masszázs hatásmechanizmusa:
A kötőszöveti masszázs – ugyanúgy, mint a szegment masszázs – a gyógymasszázsok csoportjába tartozik, épp ezért kizárólag csak betegek kezelésére használjuk. A masszázs nem pihentető vagy relaxáló hatású, a páciens többnyire ülő helyzetben van, a fogások egyes helyeken kellemetlen is lehetnek. A kötőszöveti masszás hatásmechanizmusa, hogy a belső szervek, szervrendszerek megbetegedése során a kötőszövetben fokozott feszülés alakul ki. Kutatások kimutatták, hogy a testünk vegetatív idegrendszere és a kötőszövete között kapcsolat áll fenn, így a kötőszövet ingerlésével, a vegetatív idegrendszer tónusállapotának kiegyenlítésén keresztül hatni tudunk a szervek működésére.
Drenírozás: A kötőszöveti masszázst ciklikusan ajánlott alkalmazni. Egy ciklus 13-18 alkalomból áll, amit egy negyedéves szünet követ, hiszen a szervezet egy idő után már nem képes a beérkező ingerekre reagálni. A masszázst az első 2-3 kezelés során 30-40 percig kell alkalmazni. Csak a kötőszöveti feszülés enyhülésével lehet 20-30 percre csökkenteni.